Bolyongások

Alexander Teréz: Menekülés egy rossz útitárstól

Miért tetted ezt Uram velem,
Hogy ily kényes holmit, hófehér lelkem
Adtad útravalóul nekem.

Kényes jószág, utamban van csak.
Az emberek ütik, tépik,
És hogy fáj-e, sohse kérdik.

Dienes Eszter: Kétely

Ó, szentséges Isten!
Szeretem egedet.
Nem tudom, én hiszlek,
Vagy te hiszel engemet?

Jakab Ödön: Könyörgés

Hatalmas Isten, édes Istenem,
Ki ur vagy égen, földön, mindenen,
Hajolj le hozzám és ne vesse meg
Irgalmad az én könyörgésemet!

Kincset eddig se kértem én, Uram!
Boldog valék én igy is, koldusán
És ezután se kérek kincset én :
Maradjak boldog és legyek szegény.

Jóságodat, mit annyit érezék,
Többre nem kérem, csupán egyre még:
Ha múlt az élet s eljön bús telem,
Tekints akkor is rám kegyelmesen!

Móra István: Kenyérszegéskor

Kinyitták a virágok kelyhüket,
Fahegybe’ már a fürge nyári nap;
Sürgő családom régen talpra kelt,
Együtt ülünk akácaink alatt.
Előttünk tiszta, sávos abroszon
Szegetten a hajnalba’ sült kenyér,
Kisebb fiúnk imáját zengi még:
És addig a másik kettő se kér.

Rózsás pilise lesz majd a mienk,
Piros karéjra vár a két nagyobb;
Tudom, picim, minőt szeretsz te is:
Alsóhajast szelek neked nagyot!

Szarvas Pál: Magyar Isten

Erős Isten, Magyar Isten,
rajtad kívül senkink sincsen,
Benned bízunk, Téged kérünk
Te vagy a mi reménységünk.
Fordítsd el a világ átkát.
Add vissza a magyar Bácskát,
csendes Marost, sebes Vágot,
szolgáltassál igazságot
Magyarországnak.

Berda József: Öreg falusi pap

Hosszú évek rajongása
öregítette meg őt is:
s most itt áll, mint
egy vén tölgy szemet-békítő
nyugalma. Öreg pap ő már,
kit nyája dolgos bizalma táplál.
Értük lett öreg s most megőszült
haját s arcának komoly ráncait
oly megilletődéssel tisztelik, mint
akit nemsokára magához ölel
a békességes halál...

Reményik Sándor: Istenarc

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lételőtti létem emlékképe!
Fölibe ezer réteg tornyosul,
De érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom, miképp került a mélybe.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban.
Nem állok, mint fosztott ág, szegényen.
Ha rossz órámban eltűnik egészen
Alteregóm az örök vándorlásban.

Sík Sándor: Földindulás

Földindulás van, édes feleim.
Ropog a vén föld korhadt gyökerében.
Rőt lánggal ég körül a szemhatár
Véres villámok csattogó tüzében.
Mindenfelől döbbentő vad sikoltás
Bódult fülünkbe rettentőn riad.
Csitt feleim, én feleim:
A Kéz mozdult meg a talpunk alatt,

Weöres Sándor: Tövistermő

Gondolatok helye fáj,
immár bénult az elme,
salátabokrot sem terem,
önmaga veszedelme.

Várja, mikor jön a halál.
Addig tövistermő.

Szabó Dezső: A Gellérthegyen /1. rész/

A lábaimra bíztam magamat: hadd találjanak kiutat a mindennapok fekete bozótjából. Az utóbbi időkben csúnya éhségű ember-vadak ólálkodtak körülöttem és a lelkem nem látta a Húsvét örömét. – Mindig lesznek utánzóid, sohasem lesznek követőid. Mindig boltot fognak csinálni nevedből, sohasem egybehívó tűzhelyet, – mondta egyszer az, aki úgy tartotta szemeiben és kis pillangó-kezében életemet az örvények fölött, hogy sohasem csúszhatott hozzám a félelem. Ő elment a mélyre vetett ágyba s csodálatos testét felszívták a csodálkozó szemű virágok. És bennem azóta minden nappal nő a félelem, hogy eldobom azt az önmagamat, mely küldetés, cél, messzi jövőre szánt értelem. Eldobom, mint egy megátkozott fegyvert, mely csak engem tud sebezni, de nem tud védelme lenni semminek, amit az örökkévalóság hívásában szeretek. Hogyan lehetnék cégére egy olyan tábornak, melytől halálosan undorodom?
Hűséges paripáim a Gellérthegyre vittek.

Prohászka Ottokár: A Jézus-Szíve-áhítatnak célja

(Hitben és szeretetben élni; A szentek közösségének szíve)

Jézus isteni Szívének áhítatos kultusza, mint ragyogó csillag áll lelki világunk látóhatárán, s az Úrnak nagy alakját, Krisztus fönséges, imádandó megváltói egyéniségét mélyen besugározza lelkünkbe. Ez az áhítat hangosan hirdeti: „Szeretett benneteket, hálát és viszontszeretet akar tőletek.” Bevezet Jézus lelki világába, az isteni élet forrásához, az Evangélium szent patakjához. Magas szállású, átszellemült szeretettel akar bennünket betölteni, akarja, hogy félő tiszteletben imádjunk, engeszteljünk, kegyelemért esedezzünk. Krisztus követésére küld és szívünkbe írja: aki az üdvösség útján akar járni, alkosson magának Isten Szívéhez hasonló szívet… sursum corda!
Jézus Szívének áhítat-kultusza a hitnek igazi szellemét gyújtja ki bennünk. Az istenismeret az ember szívével szemben is követelményeket állít fel. A hit a megvilágosodás gyümölcse.

Dóczi Székely Gábor: Érintőlegesen III.

Háború vagy béke? Márk evangéliumának 13. fejezetében olvashatjuk:
Ha majd háborúkról hallotok és háborús hírek terjednek, ne ijedjetek meg. Ezeknek be kell következniük, de még nem jelentik a véget. Nemzet nemzet ellen, ország, ország ellen támad. Némely vidéken földrengés és éhínség támad. De ez még csak a kezdete lesz a gyötrelmeknek. Halálra adja majd testvér a testvért, apa a gyermekét, a gyerekek meg szüleikre támadnak, és a vesztüket okozzák. Sokáig azt vélhettük, hogy a környező népek – amelyek népességének egy jó részét a hatalom belpolitikai haszonszerzés végett újra meg újra gyűlölködésre kárhoztatja ellenünk - barátságtalanságának, acsarkodásának oka az eltérő származásra, a germán és szláv óceánban szigetként kiemelkedő nyelvre, a magyar megnevezésű királyság (valójában hungarusok királysága) egykori rendi tagozódására, történelmi irigységre vezethető csupán vissza, dacára közös országnak, kultúrának, hitnek, tejtestvériségnek, ahogy Németh László nevezte a Kárpát-medencei népek együttélését.

Pilinszky János: Egy életen keresztül

Sógorom emlékezetére

Mi törjük el, repesztjük ketté,
mi egyedül és mi magunk
azt, ami egy és oszthatatlan.

Utána azután
egy hosszú-hosszú életen keresztül
próbáljuk vakon, süketen, hiába
összefércelni a világ
makulátlan és eredendő szövetét.

Nemes Nagy Ágnes: Hasonlat

Aki evezett kezdődő viharban,
képtelenül feszítve kvadricepszét
a lábtámasz szikláját tolva el,
s akinek akkor súlytalan maradt
váratlanul a jobbkeze, mivel
repedt nyélről a lapát hátracsuklott,
és aki akkor megbiccent egész
testében –
az tudja, amit én.

Móra László: Magyar zászló

Szeressük a hófehér színt,
Szeressük a zöldet,
Szeressük a piros vértől
Ázott magyar földet,
Mert a piros, fehér és zöld
Magyar zászlónk színe,
Benne fénylik, benne ragyog
Dicső múltunk híre,
Hősök arany szíve.

Szeressétek ezt a zászlót,
Szívből szeressétek!
Fonjatok rá hőstettekből
Új koszorút, szépet!
Hadd lengje be dicsőséggel
Kárpát ősi ormát,
Hadd lengje be dicsőséggel
Szép Nagy-Magyarország,
Régi Magyarország...

Dsida Jenő: Mindent neked adok

Tied ez a márciusi hóvirág
az asztalodon.
S az a lángbaszökkenő vörös ház
a láthatáron, az élet fölött.

Tied az a fekete tó,
a fákkal szegélyezett,
hová a bolyongások erdejéből
egy titkos éjjel eljutunk.

Tied a törpék hosszú menete
s az az elnyugodott óriás,
akit letakart arccal, csöndesen
magamban cipelek.

Berda József: Madarak szavával szóló

Hagyjatok meg szabad madárnak, ki
szabadon fütyörészhet a fán.
Hisz' tudjátok: eleitől fogva
a szabadság volt az én hazám!

Szemlér Ferenc: Megnyugvás

Mi van még hátra? öt, tíz év?
Talán még annyi sem…
Keresztemet: az életet
Ameddig kell, viszem…
Hervadt virágok: tűnt remények
Borítják megtett utamat,
De értük bánat, csüggedés
Szívemben nem maradt…