Rónay György: Egy budai kolostorban

E hűvös klastromkertben itt a fák fölött
oly kék az ég,
a mozdulatlan lombon át szelíden oly
halk fény szitál,
s a falra hulló árnyak oly testetlenül
suhannak el,
hogy mindez szinte égi már, oly tiszta és
oly súlytalan.

Ó, boldog béke tengermélye! Csöndesül
a fájdalom.
A holtak édes szíve lágyan itt dobog
szívem fölött.
A tornyon egy rigó dalolja fönn az Úr
dicséretét.
Lélek, te is dalolj vele; köszönd meg ezt
a szenvedést.

1946. július

Szekey Andorné: Fohász

Virágbontó tavasz üde reggelén,
Mely fakadó, zsongó éltet tár elém,
Lelkem hálazsolozsmája száll feléd,
Hogy ezt, Uram, ismét látnom engedéd.

És ha alkony fátyla borul a tájra,
Kis harangunk csengő-bongó szavára
Szívem esdőn újból Hozzád emelem,
Óh, virrassz fel holnapra is, Istenem.

1923

Weöres Sándor: Hajnali harangszó

Lassú, lassú, álmatlan éj ez.
Már a hajnali harang dalol, dalol.
Még sötét van, de halaványul az ég
és szívó-kút csikorog valahol.

Kemény torony lóbál kemény hangokat,
fehér udvarokat sző át a dala,
mint pók az ágakat s én ringok a hálón,
mint a bölcsőben ringtam valaha.

Oly hajnal ez, mint mikor megszülettem,
vagy mint a másik, ami eltemet.
Mennyi-mennyi nappal és éjjel csíkozza
kétféle színűre az életemetHarangszó béleli a koponyámat,
éj és nap köve közt így őrlődöm én.
Farkával megcsap, körülnyal a reggel,
akár borját a tarka tehén.

Baka István: Csak a szavak

Csak a szavak már nem maradt más
csak a szavak csak a szavak
a tó szavában úszom én hol
a hínár mondata tapad

testemre és a mélybe húzna
de hát az is csak szó a mély
nevezz meg és a név is szó majd
kiszabadulva partot ér

csak a szavak már nem maradt más
nem táplál a kenyér s a bor
lélek vagyok ki test-koloncát
hurcolva folyton megbotol

a semmi és a lét közötti
küszöbben bár ez a küszöb

szozattovabbacikkhez

 

Falu Tamás: Csak háború ne legyen

Csak háború ne legyen,
Ne folyjon a vér,
Ne legyen a világon
Sehol csatatér.

Épüljön a boldogság,
Épüljön a ház,
Míg az elme jósággal
Szépségért csatáz.

Város, község ne legyen
Szétlőtt, puszta rom,
Emberért s ne ellene
Legyen az atom.

A folytonos haladást
Ne lassítsa gát,
És az, ki ölni akar,
Ölje meg magát!

1954

Gracza János: De jó volna megpihenni!

De jó volna megpihenni!
Csak egy napra haza menni,
Mikor az ég alkonyul!
Kerek erdő sűrű fája,
Madárfészkes, lombos ága
Andalítón rám borul.

De jó volna a szívemnek,
A szívemnek, a lelkemnek
Az a csöndes nyugalom!
Amikor a lomb se mozdul,
Mert amott a bokrokon túl
Elpihent a fuvalom.

Bent az aljba, messze, mélyen,
Mint a harang, olyan szépen:
Gerle sírna valahol…
S látnám, amint a szavára

szozattovabbacikkhez

 

József Attila: Anyám kun volt…

Anyám kun volt, apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt –
ez az elmúlás. Ebből vagyok. „Meglásd,
ha majd nem leszünk!…” – megszólítanak.

Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős

szozattovabbacikkhez

 

Kannás Alajos: Egyedül

Oly egyedül emlegetjük az éjt
mint kit halottnak hisz még a barát is
úttalanul vergődünk vaktában előre
síkos kapaszkodók és örvények felé
vérünkkel mutatjuk a megváltás útját
a halál sója az egyetlen íz szánkban
egyedül vívódunk az éjjel
mint ki elhullt a menekülőkből
s már a győzők rohanását is felszívta a távol
háztól házig csillagtól csillagig
vonszoljuk álmainkat
kúszunk az Isten felé
s felettünk fodrozódó felhő-szemfedők
susognak a szabadulásról

Dóczi Székely Gábor: Érintőlegesen XIV.

Három, látszólag össze nem illő, mégis szorosan kapcsolódó jelenség

 

Mi is a rend?

Jól ismerjük Európa védőszentjének (érvényes lehet ma még ez a státusz?), a bencések alapítójának, Nursiai Szent Benedeknek a sarokigazságát: Tartsd meg a rendet és a rend megtart téged.

Két jelenet. Az egyik a Gandhi című filmből. A brit tábornok – az addigi „rendnek” megfelelően - a lázongó hindu tömeggel brutálisan elbánik. Gyermekek és nők lesznek áldozatok. Pár évvel korábban feltehetően kitüntették volna a rend helyreállításáért...

szozattovabbacikkhez

 

Mihályi Molnár László: Mű és érték

/Numen adest – Isten jelenléte/

„De az ég nagy sátra, a magosan mélylő,
Szerte ragyog - s virraszt az örökkön élő.”
/Arany János/

Valamikor egy kiránduló csoporttal Párizsban járva a híres Louvre sem maradhatott ki. Tolongott a tömeg a bejáratnál, mintha mindannyian kiéheztek volna a művészi élmények befogadására. Aztán kiderült, hogy a többség megelégszik a szenzáció élményével is. Ám ne zárjuk ki annak esélyét, hogy a tömeggel sodrók között ne akadna néhány olyan társutas, akiket megszólít egy-egy mű, és akkor már egy más szemléletű ember jön ki a múzeumból. Ezért nem feleslegesek az iskolai tanulmányi kirándulások, bár sokan azzal mennek haza, hogy unalmas volt.

szozattovabbacikkhez

 

Prohászka Ottokár: «Ha nem lesztek…»

«Ha nem lesztek olyanok, mint a kisdedek, nem mentek be a mennyeknek országába.» (Máté 18, 3)

a) Kétféle naivitás van: az érzület s az ismeret naivitása. Az ismeret naivitása nem erény s nem előny s minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy minél teljesebb s gazdagabb s igazabb ismeretben fölülemelkedjünk a gyermekkor tudatlanságán. Szent Pál szerint: «Míg gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek…; mikor pedig emberkorba jutottam, felhagytam azokkal, mik gyermeknek valók».

szozattovabbacikkhez

 

Endrődi Sándor: Dicsértessék az Úr Jézus!

A főváros vad zajából
Csöndes falucskába jöttem.
Erős, szálas, napbarnított
Munkásnép sürög köröttem.

«Dicsértessék az Úr Jézus!»
Hangzik, mintha egy szív zöngné.
Szívem reszket s visszazengi:
– Mindörökké! Mindörökké!

Milyen régen nem hallottam!
Milyen édes, tiszta szózat!
Soha szebbet, gyermekibbet,
Igazabbat, meghatóbbat!

szozattovabbacikkhez

 

József Attila: Uram!

Nagy bánatomnak égő csipkebokrán,
Ó én Uram, hogy megjelentél nékem,
Tán már nem is bús fájdalmam lobog,
Te tündökölsz e fonnyadt büszkeségen.

Átlátsz, tudom, a bűnök cifra gyolcsán,
Erény rongyán, bátorság mentebőrén,
Mégis mindent levetkezem, Uram,
S elődbe küldöm lelkem szűzi pőrén.

Dús életemnek ifju vára omlott
Mohos magánnyá szépült és ma benne
Csak csipkebokrok nőnek, ó pedig
Egy lánynak csókja mind liliom lenne.

szozattovabbacikkhez

 

Ölvedi László: Miatyánkom

Ne higyjetek hideg arcomnak,
Forrongó vulkán a lelkem.
Hamu alatt a zsarátnokot
Lángoló életre keltem.

Húsz év tüzét lobogja vérem,
Ragyogón, pirosan, szépen.
Hiába raknak béklyót kezemre,
Hajrás erővel szertetépem.

Minden áldott szerelmes csóknak
A lelkemben csattan a mása,
És belőlem hajt új virágot
A mámoros szív kacagása.

szozattovabbacikkhez

 

Sík Sándor: Köszönjük meg a mái kenyerünket

Parancsot vettek az őrangyalok:
Hagyják el ezt a sápadt csillagot,
Mely föl sem tudja inni már a vért,
S az ítéletre hétszer is megért.

Bocsássuk le szépen a függönyünket;
Köszönjük meg a mái kenyerünket.

Adtál egy meg nem érdemelt napot:
Engedj, Uram, ne rosszabb holnapot.

Lélegzetet a lelkiismeretnek.
Szeresd azokat, akik nem szeretnek.

1943. július

Szulik József: Krisztus a Golgotán

Ó Getszeméni! ó ti gyász-olajfák!
Alattatok a Mester megvonult
S míg verejték áztatá bús arcát,
Könyörgve szent Atyjához – leborult.
Atyám! ó vedd el tőlem ezt a kelyhet,
E szenvedést, e szörnyű bánatot!
De mégis, ó ne az én kedvemet tedd;
Csak úgy legyen, miként Te akarod!

Míg ő szorong: tanítványai alusznak;
Majd jő az áruló s a bősz sereg.
Elcsattan a csók, ő magát átadva

szozattovabbacikkhez

 

Berda József: Köszönöm néktek az életem

Ó két szelíd tótok: apám és anyám,
kik süket nyugalommal aludtok a
békés föld alatt: árva fiatok mindig
veletek vigasztalja magát s nagy
hálaérzés tölti el dobogó szívét;
néktek köszönvén szűkös kis életének
boldog vonaglását, mely tele szomorúsággal is,
néki csupa öröm és szépség - s már áldottnak
tudja sorsát, hogy elzúzván fáradtra izzadt
testét: most rólatok fütyörészhet derült
gyermekhangon a sötét árnyékok alatt...

Gyulai Pál: A székelyek

Vitéz s furcsa nép valának
Régentén a székelyek,
Most is furcsák és vitézek,
Isten őket áldja meg.

Nem magas a székely ember,
Inkább kardja jó darab,
De kezétől hull az ellen,
Bár két fővel magasabb.

Hegyi nép a székely ember,
S még szegény is e felett

szozattovabbacikkhez

 

Ölvedi László: Magyarságom

Bús magyarságom gyötrő kínnal éget;
Lángja tikkaszt,
Hordozom, mint titkos, néma vétket.

Hazugság őkegyelme rám kurjantott:
„Térdre, porba,
Parancsolom, törd nyomban össze lantod.”

Szolgám a pénz, a kincs, a szűz erény;
Az igazság,
Becsület, élet, minden az enyém.

Fény pompa, kéj, amit csak ád a föld,
Nekem terem.

szozattovabbacikkhez

 

Simon Valentine: Vihar van

Vihar van a földön
Vihar van a légben
Viharos a nappal,
Vihar van az éjben,
Vihar van hazámban
És a nagy világban.

Vihar volt tán akkor,
Mikor én születtem.
Vihar van szüntelen
Szívemben, lelkemben;
Szép magyar hazámtól
A vihar sodort el…

szozattovabbacikkhez

 

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf