Zsabka Kálmán: Hiszek egy Istenben

                Szeretett kis öcsémnek: Bérci Olikának ajánlom

Egy kis árva gyermek könyörög most hozzád
Ég és föld királya. Fordítsd felém orcád,
Panaszát lelkemnek hallgasd meg nagy Isten,
Hiszen rajtad kívül jaj! már senkim sincsen…

Szülőfalucskámat, ahol bölcsőm ringott
S imádkozni hozzád anyuskám tanított,
Ahol harangszóval borult rám az este
S még Bodri is az én mozdulatom leste –
Kis szülőfalumat tűz rombolta széjjel
S koldussá tett mindet egy kegyetlen éjjel,
Nem maradt meg semmink, csak szomorú sorsunk
S a romok, melyekre sírva leborultunk.
De soká a romok közt sem bujdoshattunk,
Mert hozzád magyarul könyörgött az ajkunk,
Bilincseket vertek apám két kezére
S úgy dobták egy sötét tömlöc fenekére.
Anyuskám a börtön kapujáig ment el
És búcsút sem mondva ott halt meg egy reggel.

szozattovabbacikkhez

ISTEN ES A SZŰZANYA KIENGESZTELŐDÉSRE SZÓLÍTJÁK MÁRIA ORSZÁGA NÉPEIT!

Eg es Fold Gyozelmes KiralynojeAz idők jeleit és egybemutató égi jelzéseket megszívlelő csoport engesztelést kezdeményez az 1918. december 1.-jei erdélyi események centenáriuma előtt erősödő román-magyar feszültségek okainak orvoslásáért, és egyben összefogásra hív minden hasonló kezdeményezést:

    Meghirdetjük Mária Országa népeinek üdvtörténeti kiengesztelődését, amely szándékra engesztelő sorozat indul 2017. Nagyboldogasszony Ünnepén Csíksomlyón, az Ég és Föld Győzelmes Királynőjét megjelenítő létesítménynél. D. e. 10 órától Dicsőséges Rózsafüzért imádkozunk a szőkefalvi fohásszal („Szűzanyánk, mi esdve kérünk, hallgasd meg fohászaink, gyógyítsd be a gyűlölet és széthúzás sebeit. Mennyei fényeddel áraszd el szívünket, hogy egység és szeretet legyen a lelkünkben. Ámen.”

szozattovabbacikkhez

Nyirő Józseffel, erről-arról. VII. rész

Kolozsvár, [1941.] június 11.

Nyírő József. E név hallatára önkéntelenül is az erdélyi havasok üde, friss levegője csap felénk s Uz Bence, a vén Üdő Márton, meg a többi régi jó ismerősünk elevenedik meg előttünk. És ugyanez az érzés fog el akkor is, mikor először képünk a Keleti Újság szerkesztőségébe. Itt sem különb semmi más redakcióbeli viharvert fészeknél, mégis más, több itt minden, mert az egyszerű főszerkesztői szoba íróasztala mellett Nyírő József ül.

Az első benyomásunk, hogy milyen fiatal! Szinte el sem akarjuk hinni, hogy Csaba, a fia már másodéves orvostanhallgató, és Réka meg Ildikó is nagy lányok, VI., VII. gimnazisták már.

Nyírő József kedves egyszerűsége, szívélyes fogadtatása zavarba hoz, s a sok kitervelt mondanivalónk, amivel ünnepélyesen felkészültünk erre a találkozásra, mind bennünk marad. Valahogy nehéz megérteni, hogyan lehet egy ember, akinek a neve ma már fogalom, ennyire közvetlen és pózmentes. Az is meglepő, hogy könnyebb bejutni hozzá, mint egy hivatali főnök előszobájába.

Igen, Nyírő József ajtaja mindenki előtt tárva van, s beszélgetés közben arra is rájövünk, hogy a szíve is. Az elfogódottságunk gyorsan eloszlik, s hamarosan azon vesszük észre magunkat, hogy szinte régi jó ismerősként beszélgetünk.

szozattovabbacikkhez

Dr. László Kálmán: Háborús ének.

Isten, kinek szavára hegyek s völgyek megindulnak,
Kinek pillantására erdők s mezők megújulnak,
Oh, esdve kérünk, jöjj el hozzánk, irgalmazz nekünk,
Nagy szomorúságunkban légy mivelünk, maradj velünk.

Messze idegen földön, vérben járnak jó fiaink,
Itthon, szegény hazánkban, értök hullanak könnyeink.
Oh, esdve kérünk, elégelg meg szenvedéseinket,
Áldó kézzel töröld le könnyeinket, könnyeinket.

hitremeny

szozattovabbacikkhez

Fazekas Lajos: Énekkel szeretlek

Énekkel szeretlek,
imával tisztellek,
    Uram.
Panaszom Hozzád szól,
s gondomban vigyázol,
    Uram.

Öröm zeng általad,
hálával áldalak,
    Uram.
Menekítsz magányból,
virrasztva vigyázol,
    Uram.

Megáldasz jó kedvvel,
s dicsérlek énekkel,
    Uram.
Múlik a dolgos nap:
– igazítsd sorsomat,
    Uram.

Harsányi Lajos: Vigília

Hamut hintek ijedt fejemre.
Ráteszek egy kér koszorút.
Megverem rossz fiam: a szívem,
Hogy rátörjenek a borúk.

Virrasztok én már kilenc éjjel.
Kenyéren, buggyadt vízen élek,
Hogy eltávozzék közelemből
Vad kínzóm, a kísértő lélek.

Uram, zokogva levetettem
Aranypiros ruhámat.
Durva daróc borítja testem,
Melyet sebten a nagyböjt rám ad.

szozattovabbacikkhez

Hervay Gizella: Leltár

Mert megszülettem én is úgy, hogy nem akartak.
Mindegy, hogy ki. Apám, vagy Anyám,
vagy csak ez a század,
két háború árvája, szegény.
Megszülettem mégis, mert még befizet
a Jó Természet egy-egy árvaházra,
hogy a névsorolvasásnál legyen valaki.
Szülőföld helyett térképen tanultam járni,
kiradírozott hegyekre rajzolt tengerek
és tengerekre festett hegyek között.
Halottaktól tanultam beszélni –
mondták magukat a kövezetnek konokul,
alattuk az ég. Így lettem felnőtt.
Így vert vaságyra a szerelem.
Életben maradtam mégis.
Mindegy, hogy meddig és miért.
Megszületett a fiam és akartam.

Marconnay Tibor: Isten I

Isten, tagadtalak midőn zúdult a gyász
Bombája Pest-Budán borzalmas és nagy éjek
Riasztott rabja sírt, gyalázott, ámde férged
Zsákmánya, az akit börtönöd: föld aláz

Nem sérthet téged… Igaz, hogy szem vigyáz?
Reám, és teszed azt, hogy a sebeim mélyek,
És hogy új gyönyörök szárnyain újra éljek,
S csitítsa kínomat, ki ronda port leráz?

Rémség, ezer veszély közül, akár a Zsoltár
Dávidját, kivezetsz, hogy aki rég dalolt már
Jobban tűnődjön, és írjon is azután?

Puszta, visszhangtalan világba űzöl újra?…
Te láthatatlan! Ily törvényt tudsz szabni rám?!
Folytatom Művemet: – csak ez az Isten ujja…

Agyagfalvi Hegyi István: Világok harca közt

…És jött Kelet és jött Nyugat,
– Mint két felleg, mint két vihar! –
És hozták véres vágyukat:
Az egyik él, a másik hal!

…És jött Nyugat és jött Kelet,
– Szívünk az út, szívünk a tér! –
Hogy szállt, hogy hullt a tér felett
A por, a füst, a könny, a vér!

…És jött Kelet és jött Nyugat,
– Szívünk már tiprott harcmező! –
S hol vívták hosszú harcukat,
Már nap se jő, már fű se nő!

…És jött Nyugat és jött Kelet,
– Amíg halálra nem tiport! –
S amíg már tudni sem lehet,
Hogy itt ki élt, hogy itt mi volt!

Harsányi Lajos: Légy büszke, hogy magyar vagy!

Győztél világok roppant harcán.
Kardod északtól délig ér.
S mit omló véred öntözött,
Fejeden már a zöld babér.

kokardaMegtudta a kerek világ,
Hogy a hatalmas Duna mellett
Ifjú oroszlán lakozik:
Az elfelejtett magyar nemzet.

Siegfried kiállva a porondra
Árpád dicső fiára nézett.
Kezét büszkén feléje tárta:
– Testvérem, üdv tenéked!

szozattovabbacikkhez

Sajó Sándor: Magyarnak születtem

Magyarnak születtem. Bölcsőm puha fája,
Édes anyám keble azzá ringatott;
Érzés ez: hatalmas, mint a tenger árja,
S mint gyöngyöző vízcsöpp, oly tisztán ragyog.
Napfényben a vízcsöpp szivárványszínt játszik,
Épp úgy ez az érzés szívem rejtekén;
Lelkes büszkeségtől könnyhullató gyászig
Ezer változatját mind átérzem én.

Magyarnak születtem. Kebelembe’ hordom
Tűnt századainknak fájó örökét;
Kedvembe’, ha víg is, van valami zordon,
Mint sorsunkba’ mindig valami sötét…
Tűnő reményinket úgy siratjuk egyre,
Mint a megcsalt szív a hűtlen szeretőt,
s mintha jövendőnkön mindig gyász lebegne,
Melyet egy bús végzet titkos keze szőtt…

szozattovabbacikkhez

Tompa Mihály: Épen mint a kakas…

Hogy országcímered jó nemzetem
Hármas halom s kereszt,
S nem inkább egy nagy taréjos kakas:
Mindig csudáltam ezt.
S gondoltam: vesd el azt a régi jelt,
S helyette ezt rakass:
Mert olyan vagy szerelmes nemzetem
Épen mint a kakas!

Arany paszomán ragyog melleden,
S fenn hordod a fejed;
És a csatározó kakaskodást
Mód nélkül szereted;
Sarkantyús nép vagy mindenek felett
S szükség, hogy jól mulass:
Egymást taréjon csípni emberül,
Épen mint a kakas!

szozattovabbacikkhez

Vargha Gyula: A magyar ember

Magyar ember különb ember,
Mint a többi!
Úgy el tudok a fajtámban
Gyönyörködni.
Megfordultam sokfelé már
A világban;
De a legtöbb tisztes arcot
Csak itt láttam.

Becsületre, tisztességre
Nincsen párja.
Azt, mi illik, meg is adja,
El is várja.
Érzi saját méltóságát,
Érzi azt is,
Tekintetes úrnak termett,
Ha paraszt is.

szozattovabbacikkhez

Jócsik Lajos: Demokrácia és a nemzetiségek

A magyarság népi fejlődésében a XIX. század elejéig egy összezsugorodó és összezsugorító irányzat érvényesült. Az összezsugorító hatások közül a legtragikusabb a török megszállás volt, amely a magyarság népi kiterjedésének, telepeinek több mint a felét hasította ki és ezen a területen egyes városias központokat kivéve, megszüntette a magyar népi és nemzeti létet. A török hódoltság megszűnte után az ellenreformáció befejezése, Rákóczi szabadságharcának leverése hatott zsugorítólag a magyar népi kiterjedésre. A Délvidékre milliós tömbegekben telepedtek idegenek, északon az ellenreformáció elűzte a magyar reformátusságot, helyébe a szlávság telepedett. A Felvidék nyugati részén a szlovákság nyomult le körülbelül 60-70 kilométeres mélységben, a keleti részen a Verhovináról leszorult a magyarság és a ruszinságnak adott helyet. A magyar etnikai lét olyan volt, mint Balzac Szamárbőre. Valahányszor gondolt egyet a történelem, az utolsó századokban, ez a gondolat pont annyiszor a magyarság néprajzi kiterjedésének a csökkentésében jutott kifejezésre. Vagy valahányszor a magyarság történelmi vagy szociális vonatkozásban gondolt és tett egyet, annyiszor fizetett gondolataiért és tetteiért népi kiterjedésének összezsugorodásával. 1848-ban és 1918-ban fizetett a legtragikusabban.

szozattovabbacikkhez

Nyirő Józseffel erről-arról. /VI. rész/

    Szerelem, születés, munka és halál”

    Óriási eredeti székely filmet ír, rendez és finanszíroz Nyírő József a nyáron, őszre darabot ír a Nemzetinek, karácsonykor új könyve jelenik meg.

    Egyszerű penziószobában száll meg Nyírő József, ha Pestre jön. Itt fogad. Első dolga, hogy kinyitja az ablakot, és mély szippantásokkal csalogatja be a levegőt.

    -  Lecsukom ilyenkor a szemem – mondja tréfásan, nyírott bajusza körül hamisítatlan góbé-mosollyal –, és azzal csapom bé magam, hogy nem bérkaszárnyák között, hanem otthon vagyok, szabadban és szabadon. Mert itt mindig kicsit fogolynak érzem magam. Mert hiába no, a havas, az havas. De hagyjuk az én szűk világomat. Mi újság Pesten?

    -  Újság? Éppen újságért jöttünk, Jóska bátyám! Igaz, hogy Nyírő-film készül?

    -  Hát: beismerem. De nemcsak írok, hanem csinálok is. Emberek a havason a címe és saját produkciómban, saját művészeti vezetésem mellett készül, sőt: magam finanszírozom is. De semmi esetre sem kedvtelésből. A cél művészi és magyar feladat. 

szozattovabbacikkhez

Agyagfalvi Hegyi István: Harangkötél

I.
Mindenkinek ágya fölé,
álma fölé, vágya fölé,
lenyúlik egy aranykötél,
aranykötél, harangkötél.

Harang: az Úr aranyszíve,
hogy konduljon harangszíve
arra jó az aranykötél,
aranykötél, harangkötél…

Imádkozó, – harangozó –
földi ember, este-reggel,
nagy sereggel
kongatja az istenszívet, –
vajon minek?

Hej, kevesen égi célér!
Templom, ima nálunk cégér,
mellyel a piacnak, útnak
megmutatják, hírül adják,
hogy: itt jóságot árulnak!

szozattovabbacikkhez

Bárd Oszkár: Én meg akarom magam tartani!

E ránkszakadt, bolond világban,
hol senki sem mutatja azt, ami,
e félrelódult, zagyva árözönben
én meg akarom magam tartani.

Szent hivatás s mindennél nehezebb,
vakmerőn csábító és könnyesen édes,
megmutatni a jövő nemzedéknek,
hogy ember az Istent megőrizni képes,

hogy jöhet pokol és gennyes szerteomlás,
jöhet átok és galád kataklizma,
ki Isten arcára teremtetett egykor,
ön isten-arcában csökönyösen hisz ma!

Én nem látom, ha mind romokban hever
az eddigi világ, a korhadt, az ódon,
én a két karomon kitartom az Istent,
nekem ma nem szabad, én meg nem hatódom.

szozattovabbacikkhez

Sárkány Kálmánné: Megritkult sorok

Szétnézek az Úrnak szent hajlékában,
Melyben összegyűltünk imádkozni ma,
A megszokott képet, hogy tömött sorokban
Ülők ajakáról szálljon fel az ima,

Hiába keresem. – Megritkultak a sorok!    
S a megritkult sorokban leginkább csak aggok,
Fiatal gyermekek, zokogó asszonyok
Összegyűlt tömege borul zsámolyodhoz.

Deli legényeink hol? hát a gondos apák?
Felelni ezekre könnyek nélkül ki tud?
… Hősi csaták után álmukat alusszák –
A többi távol még; haza ugyan hány jut?!

Mint elhagyott fészkét hazavágyó madár,
Fényt hozó napsugárt börtön sötétje hív,
Meglátni övéit oly szívrepesve vár
A távolban küzdő, sokat szenvedő szív.

Hogy hazatérhessen, hogy itt térdelhessen,
Szívének, ki kedves, azzal mondva imát:
Óh, boruljon le lelkünk, bűnbánatos szívvel
Imádkozva kérjük Istennek irgalmát.

                               1916

Sík Sándor: Te Deum

Téged Isten dicsérlek
és hálát adok mindenért.

Hogy megvolt mindig a mindennapim
és nem gyűjtöttem másnapra valót,
    hála legyen.

Hogy mindig jutott két garasom adni,
és magamnak nem kellett kéregetnem,
    hála legyen.

Hogy értenem adatott másokat,
és nem kellett sírnom, hogy megértsenek,
    hála legyen.

Hogy a sírókkal sírni jól esett,
és nem nevettem minden nevetővel,
    hála legyen.

szozattovabbacikkhez

Szász Béla: Egy édes hang

Egy édes hang rezdül
Lelkemen keresztül.
Mint kis galamb lassú szívverése,
Mint harang virág csilingelés.

Mint távol hallatszó,
Esti szent harangszó
Letérdeltet, imádkozni késztet:
Önkéntelen áhítatot érzek.

Kezem összefogom,
Halkan imádkozom,
Egyre hallom a harang zúgását,
Lelkemen a te neved rezdül át.

harang

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf