Benyovszky Károly: Kolmár József – Petőfi barátja
Vendégségben jártam…
Az öreg omladozó vár mögötti Hausbergi egyik előkelő nyaralójának kényelmes ebédlőjében a ház asszonya mesélt rég elmúlt időkről, amikor még gyermek, még egészen fiatal leányka volt… És amint beszélt, élénk tűz gyúlt ki két fekete szemében… emlékezetébe idézte boldog gyermekkorát és csevegett… csevegett egy emberről, aki hosszú évtizedeket töltött közöttünk, aki itt, Pozsonyban kötött ki boldog révbe hosszú küzdelmekkel telt évek után, egy emberről, aki Petőfi Sándor legmeghittebb barátai közé tartozott.
K.-né, Kolmár Henriette mesélt… mesélt édesatyjáról – Kolmár Józsefről.
*
Pozsonyban még bizonyára sokan hálásan emlékeznek az öreg »tanár úrra«, aki mintegy huszonöt év előtt, magas kora ellenére végig csoszogott a város utcáin, majd térdreborulva mély ájtatosságban imádkozott a dómtemplomban… Mindenki ismerte, mindenki megkülönböztetett tisztelettel emelte kalapját az öreg úr előtt; de nem is csoda, hiszen Kolmár József generációkat nevelt fel a pozsonyi katolikus főgimnáziumban.
Kolmár József, aki 1917. június hó 21-én halt meg Pozsonyban, 94 éves korában, százhúsz év előtt született a somogymegyei Magyaródpusztán Szomorú gyermekkorára vonatkozóan maga jegyezte fel naplójában, amely most előttem fekszik: