Majorné Papp Mariska: Kitüntetés

Kitüntetést kapott szegény
A vasmarkú szép kun legény.
És lázálmában félig halva
Babája nevét súgta ajka.
Ujjai csöndben simogatták
A vaskereszt selyem szalagját.
Minthogy ha szőke lányfejen
Melegen halk szerelmesen
Göndör fürtöket félretolva
Lágyan föl s alá jártak volna:
„Ékszernek küldöm néked eztet
Marcsám!”
És csókolta a vaskeresztet.
„Drágább mint koronáknak éke
Az életemet adtam érte.
E nélkül – édes mátkapárom
Az enyém lettél volna nyáron.
Fűzd fel szalagra angyalom
Ott viseld fehér nyakadon
S ha a temető útjait járod,
Hogy hősként halt meg mátkapárod
Eszedbe jusson… És ha szíved
Más felé fordul – elfelejtett,
Akaszd egy korhadt, bús fejfára
Ezt az ékszert – a vaskeresztet”.

                          1915