Kerecseny János: Az Oroszlánok Oroszlánja

               A Przemysli Hős emlékének

Kettérepedt a földnek ócska kérge
És bömbölve tört föl a pokol:
Millió muzsiknak veszett dühe-mérge
Tűzcsóvát festett a kegyetlen égre
És tombolt a véres várfokon...

Kancsuka hajtott félvad férficsordát
A halálba vert gyilkosnak ajka,
Gépmadár okádta a poklos-bombát,
Vaseső döngette az acél bordát
S kelepelt a géppuska ajka.

Halál járt égen, földön és föld alatt
De a vár csak állt, mint Kárpát bérce.
Hiába döntött az ágyú is falat,
Ott termett a magyar és ott is maradt
Küzdve, míg kihullt kezéből érce!

Nem bírta ember fegyverrel,sem ésszel:
Hiába omlott ezerszámra -
Harcolt a magyar fokossal, meg késsel,
Miként oroszlán, birkózott a vésszel,
De új ellenség tört a várra:

Jött az Éhség, a könyörtelen Király!
A vár körül: harapófogó.
Fölötte vijjog száz, meg száz gépsirály
És halált zümmög milljó ólombogár.
Kijutni? - Még álomnak is bohó!

És Ő, ki a várnak volt ura-atyja,
Rohamot zúdít vad rohamra:
A muszka medvét megtépi, szaggatja,
Tizennyolcszor tör ki: öl, fojtogatja-
De győz rajt az éhség vaskarma...

A büszke romon fehér zászló sikolt:
Kegyelmet kér és ad a vár kemény hőse!
A várban már nincs egy ép darabka folt:
Minden erődöt fölrobbant és leront -
S gyászdalt penget Gyóni, az Ő hegedőse...

A győző meghatva lép a halál-várba,
Hol rom, üszök és csak tört fegyver várja:
S Tamásy elé feszes vigyázzba állva
Így szól: Ez az oroszlánok vitéz vára

És Ön az Oroszlánok Oroszlánja! ...

[A vers megszólítottja Tamásy Árpád altábornagy/az ostromkor lovassági tábornok/ az erőd parancsnokhelyettese]