Illyés Gyula: A lélek épületei

Kormos képek a magyar múltból 4.

Időbe gyökeresedett
tornyok
szögezik helyükre a boldog
nemzeteket.

De hol Petőfik egetverő
szive lehullt, betúródott a földbe,
ott is egy építő erő.

Arany lépdelni kezdett.

S hol földbe marva
Rákóczi marka.

Szél vág s homok.
Országok széle ponyvamód lebeg.

Ti, láthatatlan, szent alapzatok
sorsunkon ti könnyítsetek:

nyomódjatok!