Hangay Sándor: Alszik a silbak
Holdfény ragyog le… Hó világít.
Fegyver dördült. – Egy szív megáll.
Aztán megint csönd, csak a Száva
Futó sok habja muzsikál.
Fehér pihék zizegve hullnak.
Fehér hóban piros a vér.
És szép fehér lesz az is itten,
Akit a halál csókja ér.
De otthon, otthon érzik-e, hogy
Szemét lehunyta egy legény,
Hogy míg őrt állt a Szávaparton
Golyó ütötte át szívén?
– Magyar falu, hiába várod,
Mátkája is pártás marad.
Alszik a silbak zengő víznél,
A hó alatt… a hó alatt…
Déli harctér, 1914.