Sinka István: Jobb lett volna Baranyába…

              /Sértő Kálmán halálára/

Eltemették Sértő Kálmánt:
ezrek egy kijátszott bárányt.
Koporsóját megcsudálták,
ahogy a nagy sírba ásták.
Hiába voltak sokezren,
könnycsepp nem pergett le egy sem.
Azok lengették a kendőt,
akik néha néhány pengőt
dobtak neki szemforgatva,
s halálig magára hagyva…
Pesten temették el Kálmánt,
díszben az ártatlan bárányt.
Jobb lett volna Baranyába,
a nagy Dráva hullámába.
Dráva véle lassan folyna,
s fölötte szúnyog dalolna.
Jobb lett volna falujába…
Temetője kapujába
anyóka zokogott volna,
s nevén szólongatta volna;
kötőjébe keseregve,
drága holtjának nevezve,
megszenvedett gyermekének,
kivel elfutott az élet.
Ott kellett volna temetni,
sírjára futókát vetni,
s kislócát ácsolni mellé,
hova kalapját letenné
a vén csősz és szunyókálna,
s maga se tudná, mi fájna.
Tán a csend, a tűnt reménység,
tán a nyöszörgő szegénység,
tán az, hogy fönn az égen át
elszállnának a vadlibák.
Mindegy volna, hogy mi fájna:
az úgyis mind könnyé válna.

Magyar Élet, 1941. július