Kerényi Frigyes: Kármán József Fanni hagyományainak olvasása után

Hosszan merengek lelkes képeden!
Tudom, hogy álmaimban megjelen:
Bánattakart szelíd vonásiban
Egy tiszta szívnek haldoklása van.
Mióta alszol, annyi év lejárt, –
Érzelek mégis mint a napsugárt,
Mely új tavaszkor nyájasan lesüt,
Verő szívet találva mindenütt!
És mintha búskomoly beszéded hallanám –
Ne nézz oly maghatón, oly léleköntve rám: –
Mit titkos éjeken reszketve írt kezed:
Öröklő mécsvilág nyugvó porod felett.
A rózsa elvirít, és még az éjen át
Szellő fuvallja szét bűbájos illatát:
Meghervadt rózsa vagy beomlott sír alatt –
Lehullott a levél, az illat ránk maradt!
Körültekintek – szép, fényes világ!
A fény alatt meg annyi pusztaság!
És engem kétkedés keserve nyom:
Lesz-e nekem ily szent menyasszonyom?
S ha egykor annyi dal s remény után,
Lelkemmel összegyúl egy jó leány –
Szerelmet adva, véve boldogan,
Azt gondolom majd: szíved benne van!