Gulyás Pál: Sinka Istvánhoz

Sinka Pista, mit akarsz itt?
Csizmád, látom, szépen fénylik,
vasárnap van, kipucoltad,
s most már nézheted a Holdat,
versenyezhetik vele,
csizmád szára és feje.
Talpaddal meg nyomhatod
a vésztől parlagot.
A hóban is járhatol,
Ő a pásztor és akol,
reszkető kis juhokat
ő megbékít s befogad,
ad nekik hálószobácskát,
és eloltja bent a lámpát…
Ott az országúton végig,
nézd a hó hogy villan, fénylik!
Vagy átugorhatsz Gyulára,
ülhetsz a gyulai várra,
ott találhatsz nyugvó helyet,
hogyha csendőr is nem kerget.
Mit tettél? A föld alól
feljöttél, mint a pajor.
Ez mégis cserebogár lesz,
szárnyat kap és felrepül,
de a szegény költő Vésztőn
vág egy sípot és fütyül.
S hogyha a nótát megunja,
kinyitja a léckaput,
és keservében az első
jöttment szélbe belerúg.