Csanádi Imre: Vér

Feketedő világ felett
ringnak a csillagrendszerek,
gyémánt csigává kövülten,
úsznak az iszonyú űrben.

Iszonyú űrben vajúdik
hazátlan az emberi hit,
e földön keresi helyét,
formálná csillagrendszerét.

Hanem a földön vér szalad,
vér önti el az agyakat,
vér, vér, vér, vér utcát-teret,
vér áztat hullott levelet.

Vérben ködlők a csillagok,
vértől okádnak fellegek.
Véres a kő, a kéz, a hit,
jámbor reményt is vér vakít.

1956 őszén