Faragó József: Kiáltás a Golgotáról
Jeruzsálemben cseng a pohár,
Olajfák hegyén bőg a bóra.
Nyugat! Ne kísérts: imádkozom.
Én csak kedvrontó lennék azon:
Nem megyek el a dáridóra!
Vagy én iszom a magam borát
Vagy én választom a cimborát!
Ásd sírom ásd: magadnak ásod.
Nézd: haramia a pajtásod:
Átvágja torkod, ha berúgat.
A magadéból légy gavallér!
Kibírja Nyugat! Harminc tallér
Dukát ezüstben a Júdásnak!
Nincs vendégszobám! Tudd meg Nyugat:
Egy csárda szűk hely két dudásnak!
Örökségemből nem jut másnak
Egy darab kavics, egy szál moha!
Soha!
Csak egy út maradt orvosságnak:
Igazságot Magyarországnak!
A tanácsházban pogány köpdös.
A tornác alatt latrok lesnek.
Sebaj! Szememből könny nem gördül,
Konok derekam meg nem görbül:
Nem hajtok térdet Heródesnek!
Buzogány-ököl a jogarom.
Király vagyok, ha úgy akarom!
Rongynak parancsra nem bókolok,
Ringyónak kezet nem csókolok:
A karaván megy, az eb ugat.
Adós mulattál, adós fizess!
Kibírja Nyugat! Három tízes
Dukát ezüstben a Júdásnak!
A Tudatlanság – tudd meg Nyugat! –
Nem hág nyakára a tudásnak!
Örökségemből nem jut másnak
Egy darab kavics, egy szál moha!
Soha!
Csak egy út maradt orvosságnak:
Igazságot Magyarországnak!
Élni akarok, élni fogok,
Jöhet Pilátus ítélete!
Nyugat! Tett kell, nem édes beszéd:
Aki csak mossa véres kezét,
Átkozott legyen mindörökre!
Növeszd korbáccsal száz sebhelyem!
Övezd tövissel gőgös fejem!
Legyen Nagypéntek hosszú-hosszú!
Jön már a húsvét, jön a bosszú!
Nézd: itt az ősz: a daru krúgat.
Tépd ki szívem: e bomlott csengőt
S kötözz meg, mert a harminc pengőt
Arcába vágom a Júdásnak!
De ha fizetek, tudd meg Nyugat:
Számodra sírt a varjak ásnak!
Az én földemből nem jut másnak
Egy darab kavics, egy szál moha!
Soha!
Csak egy út maradt orvosságnak:
Igazságot Magyarországnak!
In: a Pesti Hírlap 1932. verspályázatából