Hudy Ilona: Majd ha visszajönnek…

Drága katonáink, majd ha visszajönnek,
Szórjuk a virágot, amerre csak lépnek.
Ujjongó örömmel lesz a szívünk telve,
Hálaének zendül fel a magas égre,            
          Mikor visszajönnek!

Majd ha visszajönnek, újra szól a nóta.
Elnémul a sírás, mintegy varázsszóra.
Virágos kis ablak, nagykapu kitárva,
Várva, hogy belépjen apa, testvér, mátka.
           Mikor visszajönnek!

Majd ha visszajönnek, gyászruhánk letesszük.
Fájdalmas bánatunk feledve felejtjük.
Szomorodott arcok mosolyra derülnek.
Boldog nyugalomra találnak a keblek,
           Mikor visszajönnek!

Majd ha visszajönnek, zúgnak a harangok.
Fegyverek döreje nem zavarja hangok.
Fehérszárnyú angyal, ím’ felettünk repked,
Zokogó szemekről letörli a könnyet.
         Drága katonáink mikor visszajönnek!

                                      1917.