Domokos Sándor: A csata hajnalán

Vér volt… hamu,
Hőség és halál…
Az ólom holnap
Vajon kit talál?
Idegtépő
A várakozás…
– Holnap hajnalban
Lesz a támadás! –
Pár csattogó szó
A parancs csupán;
Végignézek
Embereim során…
– Ki lesz köztük
A véres áldozat? –
Vagy én leszek?
Nem beszélünk sokat.
A némaságban minden
Benne van…
Az idő áll… és
Mégis úgy rohan!
Az óra üt, mint
Élő érverés…
Amit érzünk,
Arra szó kevés.
A szörnyű várás
Az, mibe meghalunk…