Mikszáth Kálmán: Az új Blaháné

Hogy a hét város Homér születési helye fölött vitatkozott hajdan, az nagy bolondság volt. Mert akárhol született is, mindegy, egész Görögországnak világított.

    Hogy három vármegye, Csanád, Somogy és Nógrád azon vitatkozik, egyik sem akarván őt felléptetni, hogy hova nem való Szontagh Pali, az is nagy bolondság. Mert ha meg volna is állapítható a szülő megyéje, azért mégsem lennének kénytelenek őt ott megválasztani.

    Hanem, hogy most az a kérdés kezd felülkerekedni, beteg-e vajon Hegyi Aranka, vagy sem, az már nem tréfadolog. Egy ilyen vitának mindig van jogosultsága…

    A kis pacsirta elhallgatott. Üres a berek és unalmas.

    Rettenetes hírek szivárognak ki. A pacsirtának torokbaja van. Elmegy gyógyulni Emsbe s nem fogjuk látni sokáig.

    A Népszínház udvarának homokján az ő picike lábnyomait a Solymosi és az Együd vastag talpa agyontapossa, öltöző szobájába hiába suhan be az esti szellő… Ő nem lesz ott. Elveszítjük. Igaz, hogy csak rövid időre, de a nélkülözésben a percek is nagyon hosszúak…

    Hát igazán beteg-e? Hírt hír gyorsan vált: Nincs semmi baja, csak meghűlt kissé.

    Nem igaz, mintha semmi baja sem lenne, – beszéli egy másik „hiteles forrás”. Oda van, elmegy s a jó Isten tudja, hogy mikor tér vissza.

    Ez aztán a nagyság átka, hogy a beteget nem hagyja betegnek s az egészségeset egészségesnek.

    Először csak a kőnyomatú lapok kezdik. Ezeknek még nem hisz senki, mert ezek bizonyos felelősséggel tartoznak, hanem a színház vagy a Szikszay udvarán, ki találja ejteni valaki sakkor mindjárt biztossá válik.

    De igen!

    Egy vasárnapi színműelőadáson a tömeg tapsolását hallván, Tihanyi a leeresztett függönyök mögött megfogta Blaháné kezét:

    - Jöjjön, méltóságos báróné, hajtsuk meg magunkat a mesterlegényeknek.

    Blaháné elmosolyodott a csípős szavakon és így szólt:

    - Menjünk galambom; úgy sem tart már nagyon sokáig. Ösmerem én a publikum tenyerét.

    - meghiszem azt. Elég sokáig hordozta rajta…

    Úgy van, a „publikum tenyere” édes fekvőhely annak, aki rajta van s soha nem unja meg senki. Hol hideg, hol meleg, néha nagyon izzadó és mindig változékony. Hanem „állandó fundusnak” éppen nem lehet használni.

    Úgy látszik, a Hegyi Aranka nevére lesz nemsokára telekkönyvezve. A nagy érdeklődés betegsége iránt előrevetítődő árnyéka annak.

    Beteg-e? Nem beteg-e? Isten tudja, mi baja van. Valami igéző homály ül sorsa fölött.

    Hátha csak intrika az egész és nem akarják szerződtetni az új igazgatósághoz?

    Evvától kitelik az is.

    Evva már szerencsétlenné tette azzal egyszer a nagyközönséget, hogy leszakította az almát.

    Most ez a másik Evva eldob egy virágbimbót és azzal teszi szerencsétlenné a publikumot.

    - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

    Pedig hát kár a fejüket törni uraim, kár gyanúsítani, találgatni s oktalan dolog tapogatózni a sötétben. Hegyi Aranka sem nem válik meg a Népszínháztól, sem nem beteg, hanem egyszerűen meg akarta tudni – hogy hány embernek fog fájni az ő torokbaja.

    Hanem felsült – mert nem bírta összeszámítani.

    Beteg-e? Nem beteg-e? Az akácfaleveleket kell megkérdezni, hogy a legutolsó levél elárulja az érdekes titkot.

*

    Egy fiatal író egy ízben meg akarván tudni, mekkora helyet szorított már magának a literatúrában, egy áltudósítást küldött be faluról a saját haláláról.

    Nyolc-kilenc sorban emlékeztek meg róla a lapok.

    - Még korán van meghalni, – jegyzé meg nyugodtan, elolvasva a nekrológokat – legalább ötven sorra akartam vinni.

    …Ez az ötven sor, amiért a nagyok fáradnak egy egész életen át.

    A színésznők nagyságának más a mértéke. Nekik nem muszáj okvetlenül meghalni, ők maradhatnak elevenen is – mindössze meg kell betegedniök s ez elég.

    Vagy csinál szenzációt a betegségük, vagy nem. S ez a nagyság vagy a semmi.

    A kis Hegyi Aranka betegsége esemény. Egészen meg vagyunk ijedve.

*

    Mikor férjhez menetelét hozták a lapok, az még nem döbbentett meg.

    Hátha nem igaz! De meg lehetetlen is, hogy azt valaki elvihesse, akit már össze-vissza csókolt más… a múzsa.

    Hanem ez a betegség, ez megdöbbent. Mert ez egy új aera a népszínházban.

    Mikor csillag fénye elbágyad, akkor vesszük észre, hogy milyen fénylő volt. Azelőtt azt sem láttuk, hogy csillag.

    Egyszerre nevezetessé vált Hegyi Aranka. Azt sem tudjuk, hogyan, miként. Talán nem is sejtette senki.

1884