Vachott Cornélia levele – Erdélyi Jánosnak

Cornélia Vachott Sándor költő és Vahot Imre újságíró-szerkesztő testvére. Szerelmi csalódása után ismerte meg a kor kiemelkedő filozófus-esztétáját, Erdélyi Jánost, akit megszeretett. Násznagyuk Kossuth Lajos. A boldog házasságnak a fiatalasszony „gyermekágyi idegláz” okozta korai halála vetett véget. A kis Cornélia Zsuzsannak kétéves korában követte édesanyját. Róla emlékezett meg Vörösmarty Az anyátlan leányka című versében:

Anyádnak lelke tán
Virággá változott,
S a honbúl, melybe kelt,
Égszín ruhát hozott?
…
Mosolyogj csak kis leány,
Mosolyogjon két szemed;
Szent fény mi benne ég:
Remény s emlékezet.

1.

Gyöngyös 16-dik juni 1840.

    Kedves Erdélyim!

    Ki mondhatom, mennyire megörvendeztete levelével, de már azolta írhatott volna kétszer is, lássa ön, minő követelő vagyok, de úgy szokott az ember járni, ha elkényezteti az öreg gyermekeket. Én sok bajaim miatt nem választoltam még mostanáig önnek, bizony nem fog örömet lelni levelemben, se magamban, ha látna. Imre itt van, engem nagyon kínos helyzetbe tett némely beszédével. Különös, ő mindig a világra hivatkozik, s az csak úgy van, s másképp nem lehet. Ez akar megnyugtatás lenni, pedig be nem az, amit a nagy tömeg tesz, az keblem érzelmével soha nem fog megegyezni.
Mit tehetek én arról, ha többre várok azoktól, mint mindennapit, kik hozzám közel állnak. Ó Erdélyim, nagyon fáj nekem az élet, a halál nem fájna úgy, ezt gondolám tegnap is szegény édes Anyám sírján, elbeszéltem neki, mint nem vagyok szerencsés, minden évben egyszer számot adok sírján s mindég ígérem neki, ha ismét eljövök, jobbat beszéle, szerencsésebb leszek, de csak…
Nincs a világon férfi, akiről annyi szépet s jót feltegyek, mint önről, annyi bizalmam van önhöz, annyi minden –, hogy jelenleg is az önre való visszaemlékezés békít ki az élettel.
    Ön azt gondolja, sokat mondok, pedig nem, ha önt láthatnám, nyugodt lennék, ön vagasztalna.
    Bocsásson meg érthetetlen levelemért, nem vagyok jól, nem írhatok többet.
    Isten hozzá édes Erdélyim
                                                                                                        barátnéja
Írjon.                                                                                               Cornelia

2.

Pest 15-dik decem 1840.

    Kedves Jánoskám!

    Tegnap eljuta levele valahára hozzám, amely oly mondhatatlanul sok boldogságot s nyugalmat ada nekem, mint szokott már régolta adni kedves jelenléte. És most nem hagy remegést maga után, mint egy vagy fél évvel ezelőtt, mikor fájdalommal tevém azon észrevételt, hogy igen jól találom magam önnel, s senkivel nem beszélgetek oly édesen, oly jóízűn. Az is igen jólesett, mondhatom, mikor Szerdahelyiéknél a kis szobában a rózsát a fürteimben szépnek találta, s magamat is megdicsért egy kissé, no csak úgy mellesleg.
    Bárcsak jönne hamar a nyár s a nyárral a rózsák, és fürteimbe tűzném s Jánoskám örülne s megdicsérné a rózsát. De kérem, ne úgy, mint utolszor Szigligetiét. Mindennek a vége az, szabad önnel édesen beszélgetnem, mi több, szeretnem is, és érezheti szeretetem e pillanatban is, mert fejecskéjét igen megszorítottam. Ön nekem némi felvilágosítással tartozik, levelében van amit szóval, ha megkérem, bővebben ki fog fejteni. Azt igenis értem, miszerint ön engem szeret, s hogy ön szép tiszta lélek, s önnel táncolva is átélném az életet, ha táncolni szeretnék, de minekutána nem szeretek, csak úgy szépen lépdegélünk, de haladni azért fogunk. És én azért nem is fogok sírni, első májusban ha csak kedves eledelem, tormát nem rágok, amivel önt minden nap boldogítandom vagy kétszer.
    Édes Jánoskám, levelem célja ezúttal először önnel beszélni, másodszor önt lekenyerezni, hogy maradjon szépen Budavárában, Mátyás király lakában; a Duna, reméljük, be fog állni nem sokára, addig is én örömest írnék önnek valami okosat, ha tudnék okosat gondolni. Különben isszemfájásom gátol komoly gondolatokban, elérzékenyülnék, sírnék, s ez ártana, de önnek mégis komolyan ígérhetem azt, amit ön nekem a jövőre, s komolyan is vágyom, akarom teljesíteni. Isten engem úgy segítsen s önt áldja meg
                                                                                                         szeretettel
                                                                                                                 Nelli     

Írja meg, soká volt a Dunán? És kérem, maradjon ott, míg be nem áll.