Lendvai István: Ítélet

Hajhó, ti magyarok, hunnyadt magyarok,
Óceánumtól öreg Azsiáig:
most van az óra, hogy minden elválik.

Most a tüzes angyal vörös felhők ormán
kiáltja rovását pallosa vasának, –
bús egek kidörgik, valamik valának.

Most van az óra, hogy oda a mulatság,
hasztalan remegnek riadozó térdek.
Úristen kezében csörömpöl a Mérleg.

Most a szelek zúgnak, tengerek kirúgnak,
se égnek, se földnek nincs kapaszkodója, –
ki-ki maga telte, most van az óra.

Most anya se válthat, temető se rejthet,
szét vagyon repedve szíve is a Földnek,
Úristen száján táncol az »öld meg!«

Hajhó, ti magyarok, hunnyadt magyarok,
ki-ki maga eszi, ki-ki maga issza,
Úristen száján nem megy ige vissza.