Fekete Lajos: Menetelő katonák

Miféle furcsa szörnyeteg
kúszik lomhán a völgybe le?
Ez a hegyoldal volt talán,
a holtrafáradt katonák
mai gyakorlótere?

Nyárvégi, poros alkonyat
uszálya alól dobogást
hallok s a völgybe kígyózó
sötét sorokban szótlanul
menetelnek a katonák.

A hegy vajon mily óriás
álmát vajúdta újra, hogy
estére kelve e sereg
bozótos méhéből kitört
s az éjszakába gomolyog.

Mint ős szörny felemelt feje,
a had élén úgy ül a tiszt
lován s utána húz a test,
egymáshoz fenve élesen
a váll szuronyos csontjait.

De amíg a fej délcegen
ágaskodik, tartja magát,
a szörny farka két kereken
porban gördül s így alkotja
az ágyú bepólyált nyakát.

S ha a vonagló óriás
a célba ér a nyugalom,
a laktanyai nyugalom
elkábítja, – vajon mi más?
mint ember csak, hűlt érc, fa, lom.