Sárközi György: Magunkért lázadó Dózsák
Magunkért lázadó Dózsák:
Ülünk nagy, tüzes trónusokban itt-ott,
S szórván roskadt fejünkre átkot és szitkot
Megvesszőznek az urak és megköpdösnek a parasztok.
Fáj, fáj, fáj,
Ordítanának, mint éji veremben a vad,
De csak ennen húsunkba harapni szabad,
Mert magunkért éltünk s halunk.
Jobbágytalan vezérek:
Ülünk nagy, tüzes trónusokban sírva,
S hamuvá omlunk, hogy testünk földi sírba
Ne hulljon, de legyen a hazátlan, égigcsapó szeleké.