Kazinczy Ferenc: Ráday

Én újabb Mózes voltam, s népemet
Kihoztam a rabság hajlékából,
S a hagymatermő hon helyett neki
Tej- s mézes borfolyta Kánaánt adék.
Fény oszlopában ment Apoli előttem,
Fény oszlopában én a nap előtt,
Megcsaptam a tengert, s nyitva állt az út,
Az új t örvénynek kettős érctábláit
Lehoztam a Parnass szent bérciről;
S hatalmas jobbom azzal forgatá fel
Az undok tisztelet oltárait.
Lehullt a fal, s a tábla fenn maradt;
Apoll kedvelte tiszta tettemet,
S bérül öreg zöld kort nyújtott nekem,
S szépzengzetű lantot s hattyúi dalt.
Kivette fürtjei közül a borostyánt,
S hogy csendesen feküdjem árnya alatt,
Önnön kezével szúrta sírom mellé.
Nagy volt nevem, s örökké nagy marad.