Szőnyi Gyula: Mindszenty

Mert a hazáért imádkozott,
bilincset tettek a kezére.
A karvalyok így üvöltöztek,
hagy follyon a főpap vére.

Vigyük fel őt a golgotára!
tegyünk a hátára keresztet!
Reszkessenek a keresztények,
mert jön a vég! Ez csak a kezdet.

A gyümölcsöket termő fákról,
halál hullt a poros földre.
A siratóasszonyoknak meg,
tengerként hullt a fájó könnye.

Szótlanul tűrte a rabtartók
megalázó, gúnyos röhejét.
Míg arcába sarat dobáltak,
Isten szentté avatta lelkét.

Ő szüntelen csak imádkozott,
a kínok láncát húzta-vonta.
Majd megnyílott a börtönajtó,
és lehullott a bilincs róla.

Az égben könyörög érettünk,
szentek imája száll ajkáról.
Jó Istenem, mentsd meg a magyart,
ne feledkezzél meg hazámról.