Zsabka Kálmán: Erdély éneke

Lehullott a sárba ős homlokom fénye
S homályba borulva nyög Hargita bérce;
Az arcomon szégyen és bocskoron lábnyom…
Tép, öldököl, kínoz nehéz, rémes álom.
Keresztre feszítve vagyok
És szomj ha gyötör, ihatok
Keserű, rossz epét,
A halál ecetét.
Tört szívemet dárda hasítja, átjárja…
Óh, Krisztus! – a kínom tiédnek a párja.
    Székelyek, jaj! székelyek!
    Tornyosulnak fölöttem a bús fellegek,
    S tompa robajjal a rög,
    Koporsóm födelén szomorún dübörög.
    Hol vagytok, ti tűzteli hun ivadékok?
    Az éj szekerén temetik a hazátok!
    Hol vagytok?! … Az Isten is sírva kísér –
    És csak a székelyvér,
    És csak a székelyvér –
    Az alszik, nem ébred, csatára nem kél.

Úgy vérzik, vonaglik, zokogva a lelkem,
Hogy ily nyomorultak játékszere lettem;
Úgy mar a gyalázat, hogy harc nélkül tudták
Rabságba hurcolni a földem ős-szolgák.
S nincs senki a föld kerekén,
Ki lássa, hogy vérzem el én,
Ki reám letekint
És enyhíti a kínt…
Jaj, nincs! – Csak a gúny, a szitok szava, az tép…
Magamra hagyott a vitéz, a szabad nép!
    Székelyek, jaj! székelyek!
    Tornyosulnak fölöttem a bús fellegek,
    S tompa robajjal a rög,
    Koporsóm födelén szomorún dübörög.
    Hol vagytok, ti tűzteli hun ivadékok?
    Az éj szekerén temetik a hazátok!
    Hol vagytok?! … Az Isten is sírva kísér –
    És csak a székelyvér,
    És csak a székelyvér –
    Az alszik, nem ébred, csatára nem kél.

A sír, hova majd betemet a nagy béke,
Behintve csalánnal – tövis, bán az éke;
Körötte piros vér sikongva viharzik,
S a vérben egy gálya büszkén vitorlázik.
Jön rajt’ a bitor hatalom:
A gyilkos, a gaz Trianon!
S oldalán vadul áll,
Bíborban a halál!
Kacagva temetnek a latrok a sírba
S bús éjszaka réme borul le rám sírva.
    Székelyek, jaj! székelyek!
    Tornyosulnak fölöttem a bús fellegek,
    S tompa robajjal a rög,
    Koporsóm födelén szomorún dübörög.
    Hol vagytok, ti tűzteli hun ivadékok?
    Az éj szekerén temetik a hazátok!
    Hol vagytok?! … Az Isten is sírva kísér –
    És csak a székelyvér,
    És csak a székelyvér –
    Az alszik, nem ébred, csatára nem kél.