Gács Demeter: A vak harcos
Amely kilobbant a két szem helyett,
Adott a sors tíz, szorgos, új szemet.
Tíz fürge ujj… örökké nyugtalan…
De a sok szín, a sok fény odavan.
Tíz ujj… a régi, két kis tükörért,
De azokba az világ belefért,
Tíz fürge új szem a kettő helyett…
Most mind egy kedves arcon tévelyeg.
Ez itt a haj… vajon a régi-e?
Ez itt a szem… világít kék színe?
S ha besurran az alkonyi sugár,
A haja most is égő aranyár?
Az arca most is bársonyos meleg,
A tíz ujj búsan, tétován remeg,
Ez itt szalag a drága fürtökön
És ez… ez itt könny, mennyi, mennyi könny.