Tóth Bálint: Vigyázzatok az éjszakára!
A Váci Fegyházban 1954 őszén írtam e verset, fejben, máig is csak így őriztem.
Nem lett volna tanácsos papírra vetni napjainkig.
De vállalom. Nem a mai jövőnek szól,
de a már befejezett jövőnek:
1956-nak.
Vigyázzatok az éjszakára!
öldöklő karddal jár az angyal,
s jaj a háznak, mit megjelöltek
véres sávval, véres csillaggal!
Jaj, akinek ma szíve néma,
s nem kondul fájón fel a vészre,
kiben a perc lármája él csak,
nem századok harangverése.
Jaj, ki kaján örömben gázol,
fegyvert fogva önvére ellen,
s hahotás szájjal lakomázik
az országot rejtő tetemben.
S ezerszer jaj vezéreiknek,
villám ver rájuk bosszuló fényt,
viharban zajduló falkájuk
tépi szét őket farkasokként.
S elmúlnak, mint tábortűz füstje,
mint őszi lombok vörössége,
elszélednek, ponyváról pelyva,
a szétmarkoló nyári szélbe.
Vigyázzatok! Nagy öldöklés lesz!
Nem én teszem és nem a másik.
A bosszúálló angyal kardja
űzi őket a pusztulásig.
Vác, 1954.