Matók Leó: A fáklya sorsa
A terhes álmú éjszakába
Vajon meddig ég még hiába?
Vad fa-óriások lombja fojtja,
Hamuvá égni? ez a sorsa?
Parázs szívébe lángok marnak,
Bús fény-heroldja a magyarnak…
Nagy erdőtűznek várja sorját,
Amelytől felragyog az ország…
Szennyes, hullámzó ár: hiába,
Lesz még erdőtűz, árva fáklya!
Addig csak lángolj, büszke fáklya…
Szombathely, 1948. január 20.