József Ferenc királyi herceg: Búcsúztató

                   Tormay Cecile halálára

Tavasz vívott a télben bősz csatát –
A Mátra ormain feküdt a fáradt hó:
Kimúlt leplében remény sírta el magát.
Felcsendült már az első bíztató.

Tenálad jártam fönn – tűz asszonya:
Távolba néző magyar ormokon –
Tavaszban égő élted alkonya
Megcsókolt engem – izzó homlokom.

Lázongó lelkemen nyugalmad elpihent:
Háborgó nagy tavon a naplemente.
Aztán egy napon, tűzlelked elment –
Emléke magvát bennem elhintette.

Vihar előtt – szellővé csendesült,
Simítja erdők ifjú lombjait:
A völgyekben a béke elterült:
És valaki szíve jelölt nekünk utat. –

Vágyakozás: a kéklő távolokba néz,
Ahol szavad üzen emlékeim között.
Az erdő minden fája csak Téged idéz;
Egy asszonyhang szívemben kikötött.