Baross Gábor: Huszárok

A régi császári és királyi lovasság egyik legszebb egysége volt a Nádasdy 9. sz. huszárezred. Ennek az ezrednek parancsnokává a király Ferenc Ferdinánd főherceget, a trónörököst nevezte ki.
Az ezred legénysége színmagyar volt, a tisztikar is a legjobb magyar családok fiaiból került ki. Az a néhány „lajtántúli”, aki közéjük került, nagyon hamar hozzáidomult a magyarokhoz.
Egyszer a trónörökös meglátogatta az ezredet. Az ezred a szokásos formaságok között és a kijáró tisztelettel fogadta az ezredparancsnokot, aki megjelenésével „tüntette ki” a tisztikart az ünnepi vacsorán.
A tiszti-kaszinóban mindig magyarul folyt a társalgás és senki sem gondolt arra, hogy ezen a szokáson az ünnepi vacsorán változtasson.
Másnap a főherceg-ezredes magához kérette az ezred törzstisztjeit és meglepetését fejezte ki azért, hogy a tisztek magyarul társalogtak. Mikor a tisztek kijelentették, hogy ez mindig így szokott lenni, utasította a tisztikart, hogy ezentúl a kaszinóban németül beszéljenek.
Néhány nap múlva a főherceg újból megjelent a tiszti kaszinóban és megállapította, hogy ott továbbra is magyarul társalognak. Ismét magához hívatta a törzstiszteket, s megfenyegette őket, hogy ha ez a magatartásuk folytatódik, arról a „legfelsőbb helyen” jelentést fog tenni.
Következő megjelenésekor a tisztek most már hangosan és feltűnően beszéltek magyarul. A főherceg felkelt az asztal mellől és elhagyta a helységet. Megírta és elküldte az esetről a jelentését.
Kis idő múlva az ezred tisztikara örömmel vette tudomásul, hogy a főherceg-trónörököst más beosztásba helyezték.