Harsányi Lajos: A győri Mária
A győri nagytemplomban
Kis ezüst csengő csengett.
Egy öreg pap miséje
Törte csak meg a csendet.
Hajnali fényben úsztak
Az oszlopok, ívek.
A földön térdepeltek
Az ájtatos hívek.
– Török igában nyög az ország, mint a pária.
– A törököktől ments meg minket égi Mária!
A győri nagytemplomban
Hangzott a siralom.
Egy Mária-kép függött
A füstös, vén falon.
Az üldözött ír földről
Került egykor ide.
A templomban csak sírt, sírt
A győriek szíve.
– Török igában nyög az ország, mint a pária.
– A törököktől ments meg minket égi Mária!
Amint felnéztek a hívek
A képre esdekelve,
Döbbenve látták: Mária
Szeméből könny pereg le!
Könny, véres könny patakzik
Három órán keresztül.
A látványra a templom
Borzadva összerendült.
– Török igában nyög az ország, mint a pária.
– Nézzétek, véres könnyet hullat értünk Mária!
Futott a káptalanpap
A vérkönnyes csodához.
Futott a várkapitány
És futott mind a város.
Princ Eugen hadának
Örvendezett a föld, ég.
A győri rubin könnyeket
Gyolcskendővel törölték.
– Nem lesz a népünk mindig tiprott, árva pária!
– Zenta alatt igánkat összetörte Mária!
Súlyos ezüst keretben
Oltáron áll a kép.
Hírét harangok hordják
A messze tájra szét.
Zászlók alatt sietnek
Új s új zarándokok
És boldogan kiáltja
Sok százezer torok:
– Borús magyar, megint igát viselő, árva pária.
– Most is sirat s most is megment a győri Mária!