Volly István: Alsóbodoki villőzés

Simára fésült hajjal, nyakbavaló virágos kendőben és ingben, vagy rövid kabátkában (kék, barna, fekete), berakott köténnyel, elől kétágú szalagkötővel és csizmásan áll elő a leánycsapat. Balkézben mindegyiknél 4–5 fűzág szalagokkal, hímes zsebkendőkkel összekötve. Tetejébe hímes tojást is erősítenek.
(Kántáló hangon beköszönnek, azután énekelnek):
Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus! Van maguknak virágvasárnapjuk?

Kié, kié ez a ház? – A jámbor emberé!
Benne van egy vetett ágy, – Az mellett ringó bölcső.
Haj, villő! Falu végén selyem sátor, – Haj, villő!

Jaj, de piros a mező, – De nem az ibolyától,
Hanem a rózsától, – Mária hajától.
Haj, villő! Falu végén selyem sátor, – Haj, villő!

Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!
(Felmutatják a szalagos villőfát és távoznak.)

Alsóbodok, Nyitra megye, 1937. Manga János gyűjtése. Virágvasárnap délután, minden ház előtt, vagy udvarán köszöntenek. A fűzágcsokrot nevezik villőnek, vagy villőfának. Bemutatják az ablakon. Tojást kapnak érte. A gazdasszony letör egy ágat a villőfáról, sorra veri a lányokat: „Mind menjetek férjhez!” – mindja közben.
„Villő” szláv nyelven „tündér”-t jelent.