Kerényi Frigyes: Fanni és Kármán

Vad parancsok ellenére híve lett;
    Fészke ing a tiltott szerelemnek,
Mint galambé omladék felett.

A vihar jött és a fészek porba hull; -
    Messzeverték párját a galambnak,
Búgni eltűnt boldogságirul.

Kínban ért egy öreg ember uj tavaszt;
    Minden ágon vissza tud virulni,
A mit őszkor a szél leszakaszt.

De nem így a temetőnek fái közt;
    Vissza nem kél álmiból leánya,
Nem hajt lombot sírján a kereszt.