Baltás Simon Ferenc honvédtüzér, ferences szerzetes-papjelölt
Gyöngyösön, Heves vármegyében született 1830-ik évi július 15-én, jómódú iparos polgári szülőktől. Iskoláit, jelesen a gimnáziumi osztályokat szülőföldjén végezte. Mint költészeti osztályt végzett tanuló 1846-ban a Legszentebb Üdvözítőről nevezett Szent Ferenc-rend szerzetes tartomány papjelöltjei közé vétetett fel, S 1847-ben a szolnoki szerzetházba rendeltetett a bölcsészeti tanfolyamra. Itt találta őt az örökké emlékezetes 1848. március 15-e.
És mindjárt a szabadságharc kezdetén két erősen hullámzó forró szeretet és érzelem hevítette keblét, az egyik a veszélyben levő haza iránti lángoló szeretet, a másik a Szent Ferenc-rend iránti legszentebb érzelem, melynek tagja óhajtott volna maradni. Szerette volna a hazát is szolgálni, de szerette volna a szerzetben is jövőjét biztosítani. Ily benső küzdelmek és nyugtalanságok között el is folyt az 1848-ik év anélkül, hogy fegyverrel cserélte volna föl a zsolozsmás könyvet. – Ámde 1849-ik év tavaszán győzött a hazaszeretet, és mint II-od éves bölcsészettan hallgató, letette a szerzetesi öltönyt és Szolnokon a honvédtüzérséghez íratta be magát.
Eleinte, mint honvédtüzér, Budapesten az ágyútöltények készítésével foglalkozott és tett egyelőre a hazának szolgálatot, később Görgey fővezérsége alatt Pöltenberg tábornok hadtestével a VI-ik lovasüteghez osztatott be és négy nagyobb csatában vett tevőleges részt, jelesen: Győr mellett, és Komárom mellett a Szőnyi sáncoknál az osztrákok ellen; majd Vácnál és Miskolcnál a muszkák ellen, mely két nagy ütközet után, a muszkák előtti folytonos hátrálás és csatározás között – lehangoltan, gyanítván, hogy a szeretett haza ügye veszve van – Világoshoz jutott.
A fegyver, illetve az ágyúk átadása után, a muszkák táborából Isten segítségével kimenekülve, tömérdek baj és nagy életveszélyek között, melyeknek a magyarellenes oláhok közt volt kitéve, jutott el Szolnokra, hol a Szent Ferenc-rendi szerzetházban talált menhelyet, és mintegy elrejtve tartatott pár hétig. Ezután a rendtartományi főnök által örömmel visszavétetvén, újra felöltötte a szerzetesruhát, és a gyöngyösi szerzetházba rendeltetett a hittani tanfolyamra. Azonban fájdalom! alig pár hónap után, minthogy mint gyöngyösi születésű ifjúnak majd mindenki ismerte múltját, az akkor divatban levő aljas árulás folytán, mint volt honvédtüzér 1850-ik év elején a Gyöngyösön működő császári katonai sorozó bizottság elé állíttatott, és büntetésből 10 évre a császári hadseregbe soroztatott, majd két heti kínos fogva-tartás után fegyver között előbb Budapestre és onnét tovább gyalog Bécsbe hurcoltatott, hol az akkor egészen a svájci határszélben Voralbergben állomásozó 19-ik számú császári gyalogezredbe osztatott be, és ezen ezrednél 1860-ik év végéi, tehát teljes 10 évig szolgált. – Mint művelt, előzékeny, feljebbvalói iránt tiszteletet tanúsító férfiú a császári hadseregnél is fokozatosan haladt előre, úgy hogy 1860-ik évben első osztályú hadnagyi ranggal távozott ezredétől és világi, illetve polgári pályán maradt.
Hazajövetele után először Puszta-Szent-Lászlóra nevezték ki jegyző-bíróvá, majd 1866-ban Majsán választatott meg másod-jegyzőnek, 1868-ban pedig szülőföldjén, Gyöngyösön nyerte el a főjegyzői állást, mely hivatalban kitűnő szakismerettel működik jelenleg is.
