Oláh Gábor: Mátyás király énekese

Még zeng egy ősömről a hír,
Ki fent lakott a Mátyás udvarában,
Visegrád fala hallotta: mit ír,
Mit dalol kedve magas mámorában.

Király úr volt dalai hallgatója,
Mátyás merész lelkén kopogtatott,
Reá záporként vagy ragyogva szórta
Az arany kedvet, a vas bánatot.

Oh Gábor, Gábor, óh magyari Gábor,
Eltűnt dicsőség boldog gyermeke,
Utánad unokád lankadva lábol,
Híred, neved, dalod: futó rege.

Nekem nincs hős királyom, aki rázza
Európa lovának zaboláját:
Kinek füttyére táncukat parázna
Uralkodók rabszolga módra járják.

Az én uram lenn Gyászvárban lakik,
Sötét palástja mindent éjbe von.
Siralma felhat észak-csillagig,
Jegyese: a könnyé vált Fájdalom.

Az én királyom: a nagy Szomorúság,
Palástját hazámra is rátakarja,
S míg lelkemet hóhérok váltva nyúzzák:
Jajjal dalol Isten szegény magyarja.