Forbáth Imre: Petőfihez

Tudják, akik most tiltanak,
hogy tőlünk nem vagy távol,
gyémántosan ragyog még minden szavad,
tiszta vízcsöpp a Jövő italából,

hogy rabok többé nem leszünk:
esküre emelt ujjaid
letörnék ma s kitépnék forró szívedet
rabszolgatartó kurafik,

vérben pancsoló démonok
veszejtenék a lelkeinket –
téged idézünk, lázadó költő, konok
Apostol: vezess ma is minket

sötét káoszában a kornak,
Petőfi Sándor, téged keresünk,
szépség és szabadság égő fáklyája te,
mutass utat nekünk,

világszabadság lángjait
árnyakban ferenszteni
s a gondolat sasszárnyait
nem engedjük lemetszeni!

Magyar Nap, 1937. március 14.