Thomée József: Nem hívlak…

Nem hívlak vissza vágyak éjszakáján,
Fehér a párnám, hófehér hideg…
Muzsikás szóval nem ringatlak többé,
A dalaim a csók igába törné,
S a vágyaim már meg nem értheted…!

Nem hívlak vissza vágyak éjszakáján,
Pedig, de sokszor, sokszor hívtalak,
Midőn az alkony skarlát bíborába
Takarta arcát égő bánatába
S utolsó csókot hintett szét a nap…

Susogva kél a szellő, s nyomdokában
Az álom hosszú vándorútra kél,
Bimbója pattan színes vágyvirágnak,
Én csókos csodapárom újra látlak,
Pedig csak az a dőre szív mesél…

Hogy messze jártam, más lett tán az álom,
A hangja halkult, színe elveszett…
Kutató szemmel állok künn a vártán…
Nem hívlak vissza vágyak éjszakáján,
Fehér a párnám, hófehér, hideg…

                          1918