B. Eperjessy Margit: Magyar kenyér

Magyar kenyér, kerek cipó,
Istenadta, áldásthozó:
Már a puszta gondolatán
Édes ízzel telik a szám,
Telik a szám.

Szokás szerint apám szegte,
Dagasztotta anyám keze:
Fáj a szívem, könnyem csordul,
Nem ehetek már én abból,
Már én abból.

Érett kalász, arany róna,
Búzavirág, zengő nóta,
Rég eljöttem én tőletek,
Nem maradt csak emléketek,
Emléketek.

Fecskemadár állj egy szóra,
Halld meg, mi a szívem nyomja,
Szállj el az üzenetemmel,
Jó anyámnak csiripeld el,
Csiripeld el:

Nem feledtem én a cipót,
Semmit, ami a mienk volt,
Kérem, süssön lágy kenyeret,
Ha jő majd a szép kikelet,
Szép kikelet.