Matók Leó: Jaj lett itt a jóknak

Rakd el, Klió, a hétpecsétes könyvet,
Takarj be jajszót, vért és drága könnyet.
A történetnek ne legyen szava,
S fedjen be minket hosszú éjszaka.

Sokszor bízom, hogy álmodom talán,
És reggel ismét lesz egy új talány,
S én eltöprengek majd csalóka titkán,
De jaj – az álom nem lehet ily hitvány.

Rakd el, Klió, a hétpecsétes könyvet,
Mely drága múltunk erdejére zárul,
Emlék marad majd benn’ egy kis hazárul,
Mely áldozatja lett a gaz közönynek.

És írd meg még, hogy béke lett itt – béke,
De írd meg még, hogy nem titánok voltak,
Akik földünkre gyáván bandukoltak,
De Ázsiának szennyes söpredéke.

S írd meg még, hogy jaj lett itt a jóknak.
S az árulók, a pénzéhes, galád had
– Romlott idők és észtipró gyalázat –
Nevezték őket: felszabadítóknak!

Szombathely, 1947. október 18.