Temesváry Ferenc: Dicsőséges október emlékére

Hajnali négy óra. Dörögnek az ágyúk,
tankok dübörögnek, ropognak fegyverek;
a halál orgiázik a pesti aszfalton,
míg barikádon állnak a pesti gyerekek!
Ott szorgoskodnak a Dobó Katicák,
füst, láng, korom az egész Budapest,
szórják a halált, míg a vérük csordul,
s köröttük mindent vérpirosra fest.
Helyükbe újak és megint újak jönnek,
mind bátor, mind hős, mind harcol velük,
repülnek a benzinnel megtöltött üvegek,
a hősök szelleme irányítja kezük!
S hogy mégis elbuktak, nem az ő hibájuk,
nem a kis országé, nem győzők érdeme;
Nyugat hallgatott, csalárdul elárult,
mit számított neki a magyarok élete?...
Aztán, mint Pilátus, a kezüket mosták,
mea kulpáztak és befogadtak minket,
a reménynek mécsét is felcsillantották,
hogy elaltassák lelkiismeretünket.
Mi tudjuk, a világ felejteni kész,
de mi visszük tovább az Októberi Lángot,
míg élünk, míg tehetünk valamit népünkért,
követeljük a szabad Nagy-Magyarországot!
És történjen bármi e vajúdó világban,
mi hiszünk Hazánk feltámadásában!