Gellért Oszkár: Neuilly
Kék csillogó szemecskék, nekipirult orcák,
Négy összebújt szőke fej az asztal felett,
S kis mutató ujjacskák: dél, észak, kelet…
Most megy meghalni egy ország.
„A Bácskát te rajzold, az közelebb van hozzád,
S ha Erdéllyel kész leszek, majd tovább adom.”
S még marad a negyediknek is – nyugaton…
Most megy meghalni egy ország.
És siklik a ceruza s nem téved egy morzsát,
Mert felmehet sokezer magyarra az is.
S negyedfél milljóból vállal ez is, az is…
Most megy meghalni egy ország.
S hogy végül kihozzák a jövő haza korcsát,
Az új határon egy csak elmosolyodik,
Furcsállva mereszti szemét a második…
Most megy meghalni egy ország.
S míg a legkisebb – óh szent, ó szent fiatalság! –
Radírt kap s végigszánt a mappán vele,
A nagynak a szeme már daccal van tele…
Most megy meghalni egy ország.
1920. Most megy meghalni egy ország.