Rudnyánszky Gyula: Örökkévaló szűz Máriához

Virág kinyílik, hódít s elvirul,
Gyümölcs hamvát veszíti, ha lehull;
Fa tar lesz, lombját őszi szél letépi;
A csillogó báj is lesz fénytelen:
A földön egyedül te vagy csak, égi
Királynénk, mindörök szeplőtelen!
Édeni rózsa, mennyei fény,
Oh Mária, Mária, áldalak én!

E gyarló létben nincs tökéletes:
Gyöngévé lágyul bajban a nemes;
Bűn a szilárdat is megtántorítja,
Rosszért gyakorta a jó is hevül:
Örök szüzesség égi lángját szítva
Te állsz csupán mindig sértetlenül,
Édeni rózsa, mennyei fény,
Oh Mária, Mária, áldalak én!

Te adsz erőt, vigasztalást nekem,
Midőn a lét siralmát szenvedem;
S ha e kor árja lelkemet sodorja
S elönt az emberirtó bűnözön:
Te vagy reményem örök-magas orma;
Kezedre perdül szememből a könny…
Édeni rózsa, mennyei fény,
Oh Mária, Mária, áldalak én!

Jól látom én: A föld bálványai
Előbb-utóbb le fognak omlani.
Mindent ledönt, megmásít ez az élet,
A melynek képe egyszer változó;
De a Te boldogságos szűz erényed
Isten leány, örökkévaló!
Édeni rózsa, mennyei fény,
Oh Mária, Mária, áldalak én!