Csighy Sándor: A vég
Kialudtak a lángok.
Azok is, amelyeket
szép szabadságálmok
szítottak,
azok is, amelyeket
a zsarnok
tüzes csóvái gyújtottak
a város felett.
Mint erdőtűz után a fák,
ha felhők esője csepereg,
úgy állnak a házak
és az emberek.
A temetők
új hantjaikat mutogatják.
Alattuk álmodik
a szabadság
és harmincezer gyerek.
Az öröm szétrebbent,
mint megriadt
fehér galambsereg.
Gyászt öltött a remény
s október dicsősége
úgy él tovább,
mint magyar vérrel írt
örök költemény.