Rátkay László: Az ápolónőhöz
Kereszt a karodon, kereszt a szívedben,
Olyan vagy, minőnek, a magyar nőt hittem,
Áldjon meg az Isten.
Gyászolsz, mégis vidám szót gyöngyözik ajkad,
Beteg katonáid, hogy megvigasztaljad,
Áldjon meg az Isten.
A sebesült, ha sír, te is ejtsz egy cseppet,
Mert enyhébb a könny is, mihelyt párban reszket,
Áldjon meg az Isten.
Ha jön a nagy óra, a hős haldoklóra,
Karod, mint angyalszárny, átöleli óva,
Áldjon meg az Isten.
És ha kiragyognak, a béke sugári,
Eltűnsz, mint a harmat, nem fognak találni.
Áldjon meg az Isten.
Mert jutalmat nem tűr királynői lelked,
Elég az öntudat, babérát viselned,
Áldjon meg az Isten.