Kriza János: A hazatérő katona

Idegen országban
Árnyékot ad a fa,
Alatta kesereg
Egy vagdalt katona.

Mindegyre kesereg
A vagdalt katona,
Búsítja kebelét
Szegény székely hona.

Hajh, keserű kenyér
A katona kenyér,
Veres a karéja,
Mert festi piros vér.

A bele nem puha,
De kemény, mint a kő,
Nem patyolat-fehér,
De barnán-sötétlő.

Nem puha, mert földet
Kemény kard szántotta,
Barna, mert tésztáját
Égő könny áztattta.

Hogy így fúdogálva
Beköti sebeit
S feltörök kezével
Letörlé könnyeit:

Az idegen fának
Áldást mond a vitéz,
Megy s hazája felé
Némán, epedve néz.