Cságoly Péterfia Béla: Legősibb nemzeti jelvényünk

A magyar történelmi hagyomány szerint legősibb nemzeti jelvényünk: a fekete sólyom vagy sas. Ezt megerősíti Kálti Mihály fia Márkus [esetenként Káldi Márk] székesfehérvári éneklő őrkanonok Képes Krónikája[Chronicon Pictum], amit bécsi másolata után általában Bécsi Képes Krónika-ként is emlegetnek. Másolójának neve nem maradt ránk; páratlan pompájú miniatúrájának ügyesen megkomponált s finom ecsettel készült képeinek mesterét azonban joggal gyanítjuk abban a Hertöly fia Miklósban, akinek már apja is I. Károly király udvari festője volt, mint ő maga egész életén át Nagy Lajosé. Másolója magyar voltáról a helyesírás, a miniátoréról az ábrázolások magyaros jellege, a hazai viselet, típusok, legendák, hagyományok biztos ismeretén felül az tesz bizonyságot. A krónika hosszabb lappangás után a XVII. században a bécsi császári könyvtárba jutott s innen 1932-ben került vissza Magyarországra. A krónika rajzai között található Ethele [Attila] hun nagyfejedelem és az Árpád család királyi dinasztia tagjai is. A képeken Attila és Álmos vezér pajzsát fekete sas díszíti. A Képes Krónika az 1358. évtől származik, így az itt Álmos vezér pajzsán látható rajz a legrégibb festett címeres emlékünk. Szeged város egy adománylevelén szintén, 1469 évszámjelzéssel, címerpajzsba foglalva is szerepelt a fekete sas. Az 1544. évi tordasi gyűlésen kialakult erdélyi államiság címerpajzsa három részből áll: a jobbra néző fekete sas a magyar nemzetet, a nap és hold kék alapon a székely nemzetet, a hét vörös bástya arany alapon a betelepített szászokat jelképezi. A fekete sas ogur, azaz ősmagyar nyelven KARUL [karafekete, ulu –, sas,/sólyom/ a vadászatra használt madarakat is ezen a néven/karul-karuly/ említi még több, későbbi írásos forrásunk is]. A TURUL név, a kardot markoló [kaba]sólyom, a millenniumkor került a köztudatba s nem más, mint a Karul névnek egy elmosódott írás helytelen olvasása. A fekete sas már sok ezer évvel ezelőtt sumíroknál szent jelvény volt, az egyik Badinyi Jós Ferenc könyvben is látható egy kőfaragványként egy képen, eredete talán innen magyarázható.