Szabó Dezső: [Síriratai]
[...]Elmegyek meghalni. Akinek nincs értelme a földön, bujjék a föld alá.
Talán, ha meghalok, meglátnak az emberek annyira, hogy nem fognak tőlem sajnálni egy sírnyi helyet a Gellérthegy délkeleti csúcsún.
Aludjam ott végtelen álmom a fölött a város fölött, melyet annyira szerettem.
Három síriratot is készítettem. Válasszák ki közülük majd sírkövekre azt, amelyiket a legtalálóbbnak találnak.
Az első a tragikus:
Életet ő keresett életben, jaj, de hiába!
Puff! A halálba mene, életet ott, ha lel-e?
A második, a melankólikus:
Vándor állj meg itt e sírnál
És tegyél úgy, mintha sírnál.
Higgye lenn az alvó gazda,
Hogy valaki megsiratja.
A harmadik, a kesernyés:
Szabó Dezső itt nyugodna,
Hogyha meg volna nyugodva.
De most is csüng egy kérdésen:
Mi a fittyfenének éltem?
A megfojtott kakas. In: Levelek Kolozsvárra, 1943.