Arany János: Tinódi redivivus1
Patvarba, collegám, jó deák Tinódi!
Álom-é ez a hír, vagy penég valódi?
Újság-író lettél, rád ragadt a módi?
Sok szerencsét kívánok a munkához, földi!
Együtt hegedülénk, jut eszedbe, hajdan?
(Akkor is szűke volt pénznek a tarsolyban.)
Te jó Kolozsvárott egy kovács-műhelyben,
Én egy sombokorban Szilágyságon, Kusalyban.
Toldi Miklóst akkor szörzöttem énekben,
Te is válogattál híres vitézekben:
Dobót, Szondi Györgyöt foglalád versekben;
Most egy fiát se látsz Pesten az ilyesekben.
Röttentő hadakban ki forogtál akkort –
Dúdolsz mai napság omnibuszt, fiakkert.
Nem hőst – kákompillit2; nem almát, de vackort, –
Barátom, Sebestyén, nem szeretem ezt a sort.
Utcáról-utcára baktatsz mint egy kódis,
Rongyos vagy, kilátszik a lábravalód is.
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
/1/ A költeménytöredékben Ilosvai Selymes Péterrel szólíttatja meg Arany János Tinódit.
/2/ Régi szó = léha, semmitevő. Arany jegyzete.