Kannás Alajos: Látogató

Írástudatlan délutánokon
mikor a nyári láva csordogál rám
évezredünk végéről álmodom
vagy töprengek a túlélés csodáján…
Ott áll-e még tisztán és görbületlen
a „Pesti srác” mint őr a Lánchídon
felmagasodván szélvert szürke estben…
Én öncsalással már nem ámítom
lelenc korom mi mégis hátra van…
Botorkálok a szélben szárnytalan
Vagyok ki voltam s ki már nem leszek
Írástudatlan délutánokon
Ötvenhat lelke fénylőn átoson
s rímeltet nagyon régi verseket