Tóth Lajos honvéd: Búcsúztató egy hős honvéd halálára
Hirtelen lepett meg a kegyetlen halál,
Kedves családodtól el sem búcsúzhattál.
Emléked él közöttünk, szívünkbe van vésve,
Pihenj csak csendesen, nem megy feledésbe.
Bajtársid imája száll érted az Égbe,
Messze családodtól ért utol a Végzet.
Hős katona voltál, becsületes, szerény,
Csillag lesz belőled a Magyar haza egén!
Gyászjelentés adja tudtul a családnak,
Hogy kihűlt hősszíve a kedves apának.
A nagy Don-kanyarban, véres harcmezején
Golyótól találva, földre bukott szegény.
Sírhat özvegy, árva, nincs már édesapa,
Nem ölel már többé szerető, hős karja.
Az orosz harctéren díszlövés hangjára
Véres hant dübörgött koporsójára…
1942 Tábori posta 230/78.