I. Rákóczy György levele – feleségének, Lórántffy Zsuzsannának

Segesvár, 1637. december 1.

    Az úr isten ő felsége, édesem, szent fiának érdeméjért minden idvösséges jó szerencsés egészséges hosszú élettel áldjon meg benneteket.
    Soha nem tudom, édesem, mire vélni, hogy ilyen ritkán láthatom leveledet, kin való búsulásomat látja az úr isten meg nem írhatom; ma 8 egész napja egy leveledet, egészségetek felől való híreken nem láttam sem hallottam; én gyakran tudósítlak, tőled is édesem azt várnám, kérlek édesem tudósíts gyakrabban, ne legyek sopánkodásban s gondolkodásban. Istennek hála már az rossz nátha tágulni kezdett rólam. Kemény János uramtól is az estve hozának levelet, ők jól vannak, Lupul mellől az ország nagyobb része elállott, Iván vajdát hívják a vajdaságra, kinek szerencséjét mi sem akarjuk megtartani. Reménységem az édesem, nem sokára hozzátok mehetek; adja isten lássunk mindnyájan szerencsés és egészséges állapotban benneteket.
    Amen. Datum Segesvár 1. die Decembris Anno 1637.
    Az te szerencsés urad
                                                                  Rákóczy György m. p.   

    Hírt újat ilyent írhatok, az elmúlt héten Kún Istvánné Vinczre ment volt lóháton, két pisztolya feltekerve, szablya az nyeregfőben, béllet süveg a fejében, abban medáj, előtte két vezeték ló, azon is pisztolyok, egyetlen egy asszonyember vagy leány nem volt vele, csak mind férfiak. Többet is írhatnék felőle, de másszorra hagyom.
    Külcím: Az én szerelmes atyámfiának, Lorántfi Susannának adassék ez levél.