vitéz Somogyvári Gyula: Halott legény istenvárása

Kovács Varga Áron
bément Szeredára,
kajlaszarvú két üszőjét
hajtotta vásárra.

Elől ment a jószág,
utána az Áron,
mögötte meg kilenc zsandár
lépked egysorjában.

Kilenc oláh zsandár
Öreg-erdő mellett,
csak elvette két üszőjét
a Varga-gyereknek.

Össze is kötözték,
árokba bédobták,
bajnétjukat a szívében
még meg is forgatták.

Delet harangoznak
csíki Szeredába’
s halott legény, véres legény
csak hever magába’.

Föl az égre bámul
nagy, konok szemekkel,
Öreg-Isten jaj de szánja
angyalseregekkel!

Két éjszaka, két nap
föl az égre bámul,
Öreg-Isten fájó könnye
legördül és ráhull.

Lenézett az Isten
harmadnap estére
s mégsem hunyódik a két szem,
csak azért se, még se!

Meg is szólal immár
szomorúan, végre:
– Édes fiam, Áron fiam,
mért nézel az égre?

Kovács-Varga Áron
kínlódva felhördül:
– Hej, te Isten, Öreg-Isten
messze vagy a földtül!

Messze vagy a földtül,
jó Székelyországtól,
azért nézlek, hogy idenézz
égi magasságból!

Édes Öreg-Isten
te bosszúdat várom,
meddig nézed bosszulatlan
az én rút halálom?

– Édes Öreg-Isten
villámodat várom,
mikor sújt már véges-végig
rab Erdélyországon?

Szemem le nem hunyom
s föl az égre nézek,
ameddig a bosszúállást
te meg nem ígéred! –

S mikorra kigyulladt
Göncöl-szekér rúdja:
halott legény békességgel
két szemét lehunyta…